A konfliktus az élet természetes és elkerülhetetlen része, melynek az emberi kapcsolatok és társadalmi interakciók rengeteg táptalajat biztosítanak a munkahelyen és a magánéletben egyaránt. 

Az, aki konfliktusmentes életről álmodik, esetleg ennek elérését tűzte ki céljául, ebben a cikkben csalódni fog.

Máté Gábor híres kanadai orvos, rengeteg értékes könyv szerzője az alábbi nyilatkozatot tette: “A trauma nem az, ami velünk, hanem az, ami bennünk történik”. Amikor a konfliktusokról gondolkodtam, ez az idézet hamar az eszembe jutott, és párhuzamot véltem felfedezni. Konfliktusoknál is megfigyelhető, hogy nem csak az számít, mi történik velünk, hanem hogy mindezt belsőleg hogyan éljük meg és tudjuk feldolgozni. Egy nagyon hasonló konfliktusforrás esetén – például veszekedés a partnerünkkel vagy a barátunkkal –: míg az egyik embernek vannak eszközei a konfliktus rendezésére, feloldására, vagy a saját ezzel kapcsolatos érzelmeinek feldolgozására, mely által le tudja zárni és tovább tud lépni ebből a helyzetből, addig egy másik személy esetében akár a konfliktus teljes figyelmen kívül hagyása vagy éppen a feldolgozatlan érzelmi teher hosszútávon történő cipelése lehet jellemző.

Ezeknek a feldolgozatlan helyzeteknek és érzelmeknek számos negatív hatása lehet az életünkre, kezdve a mentális egészségünk romlására, mely akár fizikai tünetekkel (alvászavar, magas vérnyomás, gyakoribb megbetegedések) is járhat. Kedvezőtlen hatással lehet a társas kapcsolataink minőségére is: a felszínre nem hozott vagy feldolgozatlan konfliktusok elzárkózáshoz, a kapcsolatok leeépítéséhez és eytrém esetben akár teljes megszűnéséhez vezethetnek. A munkahelyi teljesítőképességünk is romolhat emiatt, hiszen az energiáinkat felemészti, gondolatainkat könnyen lefoglalhatja ezek görgetése, az események folyamatos újrajátszása a fejünkben olyan kérdésekkel, hogy: mit kellett volna másképp tennem, mondanom, vagy éppen miért nem tettem meg, mondtam ki dolgokat akkor és ott.

Milyen kérdéseket tehetünk fel magunknak, ha tudatosabban szeretnénk ránézni arra, hogyan is állunk a konfliktusaink kezelésével most:

  • Milyen gyakran kerülöm (fojtom) el a konfliktusaimat?
  • Milyen gyakran állok bele a konfliktusokba – vagy konfliktusnak vélt – helyzetekbe?
  • Milyen gyakran vállalok felelősséget saját szerepemért, és milyen gyakran hibáztatom teljes egészében a másik felet?
  • Mennyire vagyok képes szabályozni érzelmeimet egy konfliktus során?

(Ezeknél a kérdéseknél a mindig és a soha válaszokon esetében is érdemes mélyebbre ásni, mert mind a két megélésnek megvan a maga ára az egyén életére nézve.)

  • Milyen gyakran vagyok látszólag nyugodt és objektív, míg a felszín alatt érzelmek egész spektrumát élem át?
  • Milyen gyakran alkalmazom a nyílt kommunikáció helyett az indirekt, ködös megjegyzéseket?
  • Milyen gyakran tudok őszintén odafigyelni arra, amit a másik mond, amikor konfliktusos helyzetben vagyunk?

Álljunk meg egy pillanatra, és suttogva vagy határozottan, valljuk be magunknak az igazat. E kérdések hatékony belső iránytűként szolgálnak a számunkra és továbblendítenek, érdemes-e bővebben is foglalkoznunk a témával. Ha ez a kis belső párbeszéd még nem győzött meg, mert mondjuk jobban szeretjük a teszteket, számadatokat, töltsük ki a Thomas-Kilmann szerzőpáros alábbi tesztjét.

Ők alapvetően öt féle konfliktuskezelési stratégiát különböztetnek meg attól függően, hogy mennyire vagyunk egy konfliktushelyzetben együttműködőek a másik féllel, és mennyire tudjuk képviselni a saját érdekeinket egyidejűleg. Ha jobban belegondolunk, talán magunk is felfedezzük, hogy nem is olyan egyszerű a kettőt egyszerre elérni, ugye? Fejlesztendő terület lehet, ha az elkerülő-alkalmazkodó számértékek összege jóval nagyobb, mint a kompromisszumkereső és problémamegoldó számaink összege, de akár más tesztekkel együtt nézve is jó kis tükröt tarthatunk önmagunknak egy önismereti folyamat során.

Jó hír, hogy ha legtöbbször a kompromisszumkereső és a problémamegoldó stratégiákat alkalmazzuk, akkor képesek vagyunk a másik féllel való konstruktív együttműködést és a saját érdekek képviselését egyszerre is alkalmazni egy-egy nehezebb helyzetben.

Az, hogy miért így vagy miért pont adott szituációkat kezelünk nem megfelelően, annak számos háttéroka lehet. Előfordulhat, hogy egyszerre túl sok kihívással kell amúgy is megküzdenünk, ami jóval ingerlékenyebbé, hirtelenebbé tehet minket, és a helyzetekre adott reakciónkat. Azt is észrevehetjük magunkon, hogy vannak bizonyos személytípusok, akikkel egyszerűen képtelenek vagyunk megtalálni a közös hangot, ennek a beazonosítása és tudatos kezelése is segíthet a konfliktusok számának csökkentésében. De lehetnek olyan múltbéli sérelmek, megoldatlan esetek, melyekre hasonlító helyzetek jóval erősebb érzelmi reakciót válthatnak ki belőlünk, mint amit az eset önmagában indokolna.

Egy szakértő által vezetett beszélgetés számos előnnyel járhat a konfliktusok kezelésében. Az ilyen beszélgetések segíthetnek nagyobb tudatosságot és jobb önismeretet elérni, tisztább kommunikációt kialakítani és hatékonyabb konfliktuskezelési technikákat elsajátítani. Nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy objektívebben szemléljük saját viselkedésünket egy-egy szituációban. Megismerhetjük saját működési mintázatainkat és automatikus válaszainkat, azonosíthatjuk azokat a pontokat vagy helyzeteket, amelyek különösen erős érzelmi reakciókat váltanak ki belőlünk. Megtanulhatjuk, hogyan adjunk és fogadjunk konstruktív visszajelzést, ami elősegíti a fejlődést és a megértést a konfliktusok megoldása során. Képessé válunk a másik fél jobb minőségű meghallgatására, megtanuljuk hogyan figyeljünk oda igazán a másikra és hogyan értsük meg az ő nézőpontját és érzéseit. Ezáltal lehetővé válik, hogy kívülről tekintsünk magunkra és jobban megértsük saját szerepünket a konfliktusokban.

Ha szívesen ránéznél a saját működésedre egy folyamat keretében, vagy feltennéd kérdéseidet a témával kapcsolatban, keress minket az alábbi elérhetőségen.