Szabó Gábor: A Biofizikán oktatsz és elég sokan tudják a karon azt is, hogy gyakorlatilag nincsen olyan webfelületünk, amelynek az elkészítésében valamilyen módon nem vettél vagy éppen veszel részt. Hogyan kezdődött az együttműködésed a kari egészségtervvel és mit jelent számodra a részvétel benne?

Grama László: Valóban a Yourlife webfelületének megtervezésére kaptam felkérést, így gyakorlatilag a legelejétől benne vagyok a folyamatokban. Nemcsak a munka vagy a kihívás miatt vállaltam, hanem mert fontosnak gondolom az egészséges életmód kérdését egyébként is.

Sz.G.: Akik ismernek, azok tudják azt is, hogy vegetáriánus vagy. A döntésed, hogy nem eszel húst, ezzel függ össze?

G.L.: Így van. Sőt, mostanában inkább már a vegán irányzat felé kezdek elmozdulni. Ne értsd félre ez nem egy dogmatikus dolog nálam; nem hiszek feltétlenül a különféle rendszerekben, inkább az számít, mitől érzem jól magam. Vegetáriánus is azért lettem, mert éreztem, hogy sokkal jobb lett tőle a közérzetem, egyszerűen jól hat rám. A vegán vonalhoz mostanában hozzájött az is, hogy ezzel megkímélem az állatokat, amiket étkezési célra tartanak. Nekem is jó és nem okozok felesleges szenvedést más élőlényeknek; ez egy igazi win-win szituáció!

Sz.G.: Van olyan mozgásforma, sport, amivel mindezt kiegészíted?

G.L.: Mostanában egyfajta gyógytornára járok – a párom fedezte fel én pedig kíváncsiságból elmentem rá. Rengeteg nyújtó gyakorlatot és jóga ászanákat csinálunk, és nagyon jót tesz, főleg az irodai munkát követően. A másik nagy kedvencem a kirándulás, túrázás, főleg erdőben, sajnos erre ritkán van időm.

Sz.G.: A mindennapokban mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást?

G.L.: Sajnos alkatilag hajlamos vagyok arra, hogy a munka mellett elhanyagoljam a saját magamra fordítandó időt, legyen ez a kimaradt étkezés vagy csak a pihenés. Olyan vagyok, aki még megcsinálja ezt vagy azt a feladatot, hiszen mások várják, utána majd pihenek. Viszont azt vettem észre, hogy sosincs „utána”, mert feladat mindig van vagy lesz. Az „én időt” megtalálni nagyon nem könnyű így.

Sz.G.: Egyre többektől hallom én is, hogy a legnagyobb kihívást az időbeosztás jelenti számukra mostanában, a munka, a család mellett magukkal és az egészségünkkel törődni végképp háttérbe szorul. Erre van jó megoldás?

G.L.: Én azt vettem észre, hogy egyre nagyobb az igényem a befelé fordulásra a napi terhelést követően. Azt értem ez alatt, hogy legyen időm kicsit befelé figyelni, magammal foglalkozni.

Sz.G.: Egyfajta meditációt értesz ezalatt, esetleg meditációs technikákat?

G.L.: Használok azt is, valóban, de jóval fontosabb számomra az elcsendesedés, a belső béke megtalálása arra fél-egy órára, amelyre ki tudok szakadni a napi körforgásból. Általában este, elalvás előtt szoktam ezt gyakorolni és úgy tapasztalom, hogy nagyon jól képes feltölteni, nagyon kell ahhoz, hogy egyensúlyban legyek.

Sz.G.: Mindenkitől megkérdezem, hogy van-e olyan titkos összetevője, valamilyen módszere, amit az egészséges mindennapok eléréséhez ajánlana másoknak. Neked mi lenne az?

G.L.: Megfigyelted, hol veszel zöldséget általában? Szupermarketben. Sajnos vagy nem sajnos, de ez a kézenfekvő, pedig van más lehetőség is. Létezik egy kezdeményezés, a Pécsi Kosár Közösség, amely helyi termelőket fog össze és összeköti őket a vásárlókkal. Így közvetlenül attól lehet megvenni a zöldségeket, gyümölcsöket akik termelik, az import vagy szupermarketben árusítottakhoz képest sokkal jobb minőségben. Ráadásul tudod honnan származik, amit megeszel, és ezzel a helyi gazdákat támogatod. Mi elmentünk - családilag – önkénteskedni hozzájuk „átadó” napokon, azaz segítünk összeválogatni a megrendeléseket és átadni a vevőknek. Az egyik „titkos összetevő” ebben, hogy a minőségi élelmiszer csodákat tesz. Mindenkinek ki kellene próbálnia. A másik az, hogy ez nagyon más munka, mint az egyetemi, ezért kikapcsol, ráadásul közben érdekes emberekkel ismerkedünk meg vagy ismerősökbe botlunk és jólesik elbeszélgetni velük. Az emberi kapcsolatok is fontos részei a feltöltődésnek.

Sz.G.: Mit üzennél még az olvasóinknak a végére az egészséges életmód gondolatkörében?

G.L.: Mostanában úgy érzem, egyre kevésbé van olyan, hogy csak az „én egészségem”, mert az nem választható szét a körülöttem lévő emberek, közösség, környezet, élővilág egészségétől. Nem vagyunk különállóak, hanem össze vagyunk kötve. Nem tekinthetünk magunkra szigetként, hanem egy rendszeren belül létezünk mindannyian, ez pedig felelősséggel jár.

Szabó Gábor

Pécs, 2021. 09. 22.