Az egészséggel kapcsolatosan talán az első asszociációnk a fizikai aspektus. Az emberi lét a test, lélek és szellem komplexitásában gyökerezik, ráadásul bonyolult társas kapcsolati rendszerben valósul meg. A lelki egészség megőrzése, fejlesztése legalább olyan fontos, mint a fizikaié, ráadásul – a szellemi vonatkozást is ide véve – egységben kezelendő.

Talán egyértelműnek tűnhet, hogy a zene hatással van lelki állapotunkra, de hogyan lehet ezt vizsgálni, és milyen eredményekkel találkozhatunk a tudományos irodalomban? Milyen módszertani nehézségek merülhetnek fel?

Először meg kell határoznunk, hogy mit nevezünk expozíciónak, vagyis, hogy mit jelent a zene, mint hatótényező. Passzív zenehallgatást vagy aktív tevékenységet, egyéni vagy közösségi elfoglaltságot? Maga a zenélés is sokféle lehet, kezdve az otthoni énekelgetéstől, a hobbizenélésen keresztül a hivatásos előadói tevékenységig. Mindez megvalósulhat egyénileg vagy közösségi módon – és ez az egészségre gyakorolt hatás szempontjából egyáltalán nem mellékes. Mit hallgassunk, hallgattassunk a vizsgálandó személyekkel: klasszikus vagy népi, világ- vagy popzenét?

Jó összefoglalást ad, a rendszerező gondolkodásban segít MacDonald modellje a zenéről, egészségről és jól-létről. Ebben négy fő, egymással átfedésben levő terület jelenik meg: a közösségi zenélés, a zeneoktatás, a zene jelenléte a mindennapokban, és a zeneterápia. Ez utóbbinak története a művészetterápiák részeként hosszú múltra tekint vissza. Az aktív zenei tevékenység és/vagy a passzív zenehallgatás pozitívan hat a kezelésben résztvevők pszichés vagy akár fiziológiai funkciójára. Többek között segítheti a kommunikációt, az önkifejezést, a társas kapcsolatokat. Lényeges aspektus, hogy képzett terapeuta által tervezetten irányított tevékenységről van szó, valamint hogy nem célja a zenei „előrehaladás” sem technikai, sem művészi, sem műveltségi szempontból.

A hétköznapi ember szempontjából talán érdekesebb, és többünket érinthet a közösségi zenélés és egészségi hatásainak a kérdése. De mit is jelent ez, miben különül el a többi területtől? Minden zenének van társas vonatkozása, de a közösségi zenélés esetében a lényeg a potenciálisan mindenki számára elérhető aktív zenei tevékenység. Ide tartozik bármilyen zenekari tagság, elsősorban nem hivatásszerűen művelve, de legkézenfekvőbben a kóruséneklés, amit szinte bárki – életkortól, technikai feltételektől függetlenül – folytathat. Különösen időseknél vagy a bármilyen okból elszigetelődött embereknél lehet „terápiás” az érzelmek kifejezése, a kreativitás megnyilvánulása mellett a társas támogatás, a valahová tartozás érzése.

A zeneoktatásban, zenetanulásban a többi területhez képest nagyobb hangsúly van a hangszeres vagy vokális technikai készségek fejlesztésén. A hagyományosan a nyugati klasszikus zenére fókuszáló oktatás mellett ma már mind jobban előtérbe kerülnek egyéb zenei stílusok, mint pl. a jazz, pop- vagy népzene. Kutatások tárgyalják a zeneoktatás/tanulás lehetséges kognitív, pszichés és szociális hatásait. Erre rímel, és kihagyhatatlan Kodály Zoltán zenepedagógiai munkásságának említése. A hungarikummá nyilvánított Kodály-módszer – amely az UNESCO szellemi kulturális örökség része – a zenei nevelést mindenki számára elérhetővé tenné már a legfogékonyabb életkortól, óvodáskortól. A zenei és általános műveltség fejlesztése elsősorban népzenei alapon történik a mindenki számára elérhető hangszer segítségével, az énekhanggal. Bár – mint minden elmélet – a Kodály koncepció is kap/kapott kritikákat, úgy tűnik, hogy pozitívan hat a logikai készségekre, a memóriára, a kreativitásra, elősegíti a társas kapcsolatokat, valamint komplex módon fejlesztheti a személyiséget.

Az említett modell negyedik eleme, a mindennapos zenehasználat természetesen széleskörűen is értelmezhető, de a legtöbb embernél a zenehallgatást jelenti. A zenemű egyéni, sokszor nem tudatos döntésen alapuló választása, ami többek között az aktuális mentális állapottól és a környezeti ingerektől függ, az érzelmi beállítódás szabályozásában, a stressz kezelésében, a hangulat javításában működhet közre.

Az, hogy a zene ilyen sokféleképpen jelen lehet életünkben, nehezen értelmezhetővé teszi a kérdést: hogyan befolyásolja a zene lelki állapotunkat? A szakirodalomba való betekintés alapján a kapcsolat irányultsága egyértelműen nem megállapítható, és legalábbis a hatótényezők fenti besorolásának (passzív-aktív, az utóbbin belül egyéni-közösségi, amatőr-profi) megfelelően rendszerezendő. Az aktív hobbizenélés, kóruséneklés például jótékony hatásúnak tűnik: növeli az önértékelt egészséget, életminőséget, az önbizalom, önbecsülés, elégedettség érzését, csökkenti a depressziós tüneteket, stresszt. Ugyanakkor a mentális betegségek, öngyilkosság előfordulása a művészek között egyáltalán nem tűnik szokatlannak. A jelenség hátterében az állhat, hogy a hivatásszerű, művészi szintű zenélés bizonyos lelki alkatot, nagyfokú kreativitást, fokozott érzékenységet igényel, amely tényezők nagyfokban genetikailag meghatározottak és gyermekkori hatásoktól, a családi és tágabb szociális környezettől is függhetnek. Viszont ugyanez elmondható a mentális betegségekről is, tehát valószínűleg inkább közös hátterű jelenségekről lehet szó.

Ha a kedves Olvasó érdeklődését felkeltette e korántsem átfogó, inkább kérdést felvető, elmélkedésre indító összefoglaló, akkor tisztelettel ajánlom az alábbi irodalomjegyzék bármelyikét.

Bőszné Dr. Murányi Edit

egyetemi tanársegéd

Orvosi Népegészségtani Intézet

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Chanda, M.L., Levitin, D.J. (2013) The neurochemistry of music. Trends Cogn Sci 17(4):179-193. DOI: 10.1016/j.tics.2013.02.007

http://www.hungarikum.hu/hu/content/kod%C3%A1ly-m%C3%B3dszer

MacDonald, R.A.R. (2013) Music, health, and well-being: A review. Int J Qualitative Stud Health Well-being 8(1), 20635. DOI: 10.3402/qhw.v8i0.20635

Stewart D.E., Irons J.Y. (2018) Music, Public Health, and Health Promotion: Can Music Be a Social Determinant of Health?. In: Sunderland N., Lewandowski N., Bendrups D., Bartleet BL. (eds) Music, Health and Wellbeing. Palgrave Macmillan, London. DOI: 10.1057/978-1-349-95284-7_2

Wesseldijk, L.W., Ullén, F. & Mosing. M.A. (2019) The effects of playing music on mental health outcomes. Sci Rep 9, 12606. DOI: 10.1038/s41598-019-49099-9