A védőoltás-ellenes mozgalmak hazánkban és külföldön is mérhető károkat okoznak. Állításaikat megalapozottnak állítják be, azonban ha alaposabban utánanézünk azonnal kiderülnek a gondolkodásbeli hibák: az oltásellenesek döntő többsége egészségügyi képzésben sohasem részesült laikus, akik, ha információra van szükségük, leginkább az internethez fordulnak. Ott azonban találhatnak maguknak bőven a világképükhöz illeszkedő fórumokat, amelyek tudományosan egyáltalán nem megalapozott információkat adnak közre. Ugyan az oltásellenesek többsége szándékosan nem ferdít tudományos bizonyítékokat - hanem leginkább nem képes, vagy még inkább nem akar megfelelő forrásokból tájékozódni – ám egy részük ettől sem riad vissza. A veszély főként ez utóbbiban rejlik, pontosabban a félrevezető tanok terjesztésében.

Nézőpontjuk szerint az oltások „nem természetesek”, azaz sokkal jobb lenne az egészet a természetre bízni, illetve felsőbb hatalmakra, hadd tegyék a dolgukat úgy, "ahogyan az meg van írva". Azt állítják, hogy az oltással megelőzhető betegségek „nem is olyan súlyosak”. Mivel napjainkban az átlagember egyáltalán, de még az orvosok is csak ritkán látnak olyan betegségben szenvedő pácienseket, amelyek ellen már régen léteznek védőoltások, látszólag jogosan merül fel a kérdés és a gyanú, hogy ezek a betegségek már réges-rég nem is léteznek. Az egyik probléma mindezzel, hogy az ezeket állító emberek nem hogy nem láttak még sohasem pl. szamárköhögésben szenvedő csecsemőt, de magával a betegségek tünettanával, valódi súlyosságával sincsenek tisztában. Pedig az internet segítségével, ezzel kapcsolatban is pillanatok alatt találhatnának olyan videókat, amelyek demonstrálják a példának felhozott szamárköhögés súlyos tüneteit pár hónapos csecsemőkön.

Az oltásellenesek a kampányaik során szeretnek az emberek érzelmeire hatni mindenféle szörnyű képekkel és történetekkel, amelyek főként kisgyermekek és édesanyák szenvedéseiről, gyermekek maradandó károsodásáról, esetleg haláláról szólnak, miután megkapták a védőoltásokat. Az érzelmi manipuláció sajnos általában kiválóan működik, de nézzük meg most ezt az ellenkező oldalról.

Ha megnézünk csak egyet is az említett videók közül, láthatjuk, ahogy egy pár hónapos kislány küzd a levegővételért, küzd az életéért. Nem tudja abbahagyni a szamárköhögésre jellemző görcsös köhögési rohamot, amely közben képtelen levegőhöz jutni, majd éppen hogy eljut addig a fázisig, mikor végre vehet levegőt, de azt is csak nagy nehézségek árán, kísérve a jellegzetes húzó hanggal.

(https://www.youtube.com/watch?v=S3oZrMGDMMw)

Elképzelhetőnek tartom, hogy ha egy oltásellenes szülő látja ezt a videót, a továbbiakban egy hajszálnyi kételye sem lesz afelől, hogy ez ellen a betegség ellen azonnal beadassa a védőoltást, megkímélve ettől a küzdelemtől a gyermekét.

Ezek után szeretnék abban is kételkedni, hogy az adott szülő továbbra is úgy gondolná, hogy ennek a betegségnek így kellene a természet rendje szerint lezajlania. Az, hogy az említett videó alapján a betegség mennyire tűnt valakinek súlyosnak, az egyéni értékrend kérdése, de abban egészen biztos vagyok, hogy ezt egyetlen szülő sem kívánja a gyermekének.

Amíg az oltáselleneseknek az érzelmi faktor az egyik fő fegyvere, addig az egészségügyben dolgozóknak a tudományos ismereteken alapuló tudás. Biztosan jobban megéri teljesebb, logikán és megalapozott ismereteken alapuló képet kapni a védőoltásokról, mint elferdített fél-információkra alapozott hiedelmekkel takargatni a tájékozottság hiányát.

Dr. Szendi Katalin