A Gombolyító Terápiás Egyesület tagjai olyan szakemberek, akik a népmesei történetekkel mentálhigiénés, prevenciós, fejlesztő, gyógyító, közösségépítő munkát végeznek. Fontos célkitűzésük, hogy ezekkel a régi történetekkel való kapcsolódást a felnőttek számára is megélhetővé tegyék.

Felnőtt mese-estjeiken élőszóban mondanak mesét. Az élőszavas mesemondás és a mesehallgatás együttesen átélt élménye észrevétlenül, finoman segíti a hallgatóság közösséggé alakulásának folyamatát: rövid idő alatt közös nyelvet találunk a mesei képek segítségével. Az együttesen megélt mesehallgatási élmény jó kiindulási pont ahhoz, hogy elinduljunk a történetekben hordozott emberi tudás, bölcsesség felfejtésének útján, majd ezt követően pedig személyes kapcsolódásokat is találjunk.

„Áprilisi találkozónkon egy német eredetű népmesében indulunk el közösen.

A történet központi motívuma az útnak indulás, a szerencsepróbálás. Mikor, milyen életkorban, milyen élethelyzetben indulunk el szerencsét próbálni? Milyen fontos döntéshelyzetek, útelágazások várnak ránk? Milyen kérdésekre kell tudnunk magunkban a választ? Milyen félelmekkel, akadályokkal, kétségekkel fogunk biztosan találkozni? Valóban csak a vakszerencsén múlik a kimenetel?

Mi dolgunk van a jelenlegi élethelyzetünkben az útnak indulással, szerencsepróbálással? Vajon megéri-e? Van-e garancia, hogy végig tudjuk-e járni az utat?

Többek között ezekre a kérdésekre keressük majd a választ a választott mesénkben; útjelzőket, támpontokat keresünk a magunk számára, és úgy gombolyítjuk a mese fonalát, hogy kérdéseinkre érvényes, megnyugtató, személyes választ adhassunk magunknak – a történet segítségével.

Gyere te is, próbálj szerencsét!”

Holcsik Erzsébet

Standovár Ágnes

Regisztráció

Bővebben az Egyesületről:

Gombolyító – Égigérő (egigero.net)

Gombolyító | Facebook

A meseestek hátteréről:

„A mesei képekre úgy tekintünk, mint lélektani állapotokra. Olyan lélektani állapotokra, melyeket mi magunk is rendre átélünk. A történet meghallgatása közben képről képre, helyszínről helyszínre, együtt haladunk a mesei hőssel. Együtt kísérjük őt útján az egyensúly megbomlásától, a bonyodalomtól a próbatételeken, döntéshelyzeteken, a fejlődésen keresztül a végkifejlet, az új rendeződés felé. Ez a közös utazás lélekfrissítő, katartikus hatású. A mesét követő beszélgetésben közösen bontogatjuk ki a mesei motívumok lehetséges lélektani analógiáit, egyre személyesebben kapcsolódva a történethez. A mesei képekhez való közelkerülés, a képek kibontása, saját lelkiállapotainkhoz való kapcsolása- a közös gondolkodás, beszélgetések mentén - egyedi, személyes megoldásokhoz segít közel kerülni. Amikor a mesei hőssel együtt gondolatban megérkezünk egy helyszínre – legyen az sűrű erdő, útelágazás, az üveghegy lába, vagy egy sziget az Óperenciás tengeren – pontosan tudjuk, mit érezhet ott a mesei hős. Arra is rátekintünk, milyen feladat, próbatétel várja ott. Szerencsére a történetek azt is megőrizték és megmutatják nekünk, hogy a nehéz helyzetekben a mesei hős milyen kiutat, megoldást talál, milyen erőforrásokra épít, milyen megküzdéssel lesz eredményes, vagy éppen miért bukik el. Mindezeket pedig azért vizsgáljuk meg, hogy érvényes megoldási, fejlődési mintákat kereshessünk, találhassunk saját magunk számára - a mi egyedi élethelyzetünkben.”